Miért nehéz leszokni?
- Részletek
- Kategória: Régi cikkek
- Készült: 2007. március 17. szombat, 14:17
Az elsõ szálra mindenki emlékszik még. Ha azóta megrögzött dohányossá vált az illetõ azért, ha pedig még a füst látványa is undorral tölti el, hát azért. Azzal kapcsolatban, hogy kibõl lesz láncdohányos, sok elmélet született már. Legutóbb japán kutatók fedezték fel a gént, mely a nikotinfüggõséget okozza.
A biológiai tényezõkön túl a dohányzás fennmaradását segíti a napi rutin kialakulása is. Mindannyiunk számára ismerõs az érzés mennyire nehéz dohányosként lemondanunk egy cigaretta mellett elfogyasztott kávéról, vagy a vasárnapi ebéd utáni kellemes füstölgésrõl, a munkahelyi, baráti körben való rágyújtásról.
A valóság azonban az, hogy miközben a nikotin által keltett függõségünk mámorában egy-egy újabb cigaretta után nyúlunk, a legkevésbé sem gondolunk a káros anyagok mellékhatásaira. Mindannyian ismerjük a dobozokon található feliratokat, egyiken-másikon talán jót is derültünk már.
Egy percre azért gondoljunk bele, hogy a dohányfüstben 60 olyan anyag található, mely képes rákot okozni egy emberben.
A folyamat azonban nem megállíthatatlan, nézzük miért érdemes leszoknunk? 8 füstmentes óra után szervezetünk eléri azt a szintet, hogy képes megfelelõen gondoskodni a mûködéséhez szükséges oxigén szállításáról.
Különösen kitartó egyének 24 óra elteltével elérhetik, hogy esetükben a szívinfarktus esélye csökken.
Két hét és három hónap közt fokozatosan javul vérkeringésünk és tüdõnk mûködése.
1 és 9 hónap közt élvezhetjük a felszabadult levegõvételt, tüdõnk öntisztulása megkezdõdik, vége a légszomjjal teli, zihálós idõszaknak. Most már bátran választhatjuk a lépcsõt, a lift helyett.
1 év elteltével a szívinfarktus esélye felére csökken dohányzó társainkkal szemben. 5 év után az agyvérzés kockázata megegyezik a nemdohányzókéval.
A tüdõ- és méhnyakrák, illetve a száj, a torok, a nyelõcsõ, máj, a hasnyálmirigy, az epe területén megjelenõ daganatos betegség kockázata 10 év elteltével csökken.
15 év után pedig a szívkoszorúér megbetegedésének és a stroke kialakulásának valószínûsége megegyezik egy soha nem dohányzó egyénével.
A hír alapjául a „Why it is been hard to quit” cikk szolgált.